A Tarna felső folyásánál hosszan elnyúló völgyben található a község, amelynek része az északra, néhány km-re fekvő Szederkénypuszta településrész is. Nevét Istenmezey alakban 1311-ben említi az első okleves forrás.

1865-ben késő bronzkori leleteket találtak a falu határában. A pilinyi műveltség vezető rétegéhez tartozott az az eltemetett előkelő férfi, akinek sírjába beletették a rangját jelző fejdíszét, egy nagyon szép bronzdiadémot. A koronaszerű föveg az emberi csontváz koponyáján volt, míg a nyak körül az ostreaféle kagylóból szépen faragva és simára csiszolva készült ujjnyi vastagságú gyöngyfüzér-szemek feküdtek.

A település közepe táján, magas dombon, temetővel körülvéve a klasszicista stílusban épített, 1854. június 26-án felszentelt római katolikus templom található. Bejáratánál Hösz János szobrász 1770-es évekből származó gyömülcskosaras kőfaragványai láthatók.

A festői szépségű, erdők által körülvett települést természetvédelmi területek övezik és a Salgótarjánt és Ózdot összekötő túrista útvonal is érinti. Kiemelkedő természeti látványossága a “Noé szőlője” elnevezésű kőszikla.

A jelenleg 1764 lelket számláló falu egyik nevezetessége a barlang benyomását keltő, ismeretlen építési idejű sziklakápolna. Az 1746. évi canonica visitatio azt mondja, hogy a Szt. László tiszteletére szentelt templom inkább barlang benyomását kelti, sötét és nedves.

Az 1767-ben felvett canonica visitatio szerint a szilárd anyagból épített templomnak építési ideje ismeretlen, szentélye kősziklába van bevágva. Egy oltára van és a harangláb fából készült. A Heves megyei közigazgatási iratok között szintén olyan utalást találunk, hogy a templom épülete részben szilárd anyagból épült, másrészt sziklába vágott, igen nedves és sötét. Nem tudni, hogy mikor épült. 1774-ben Csernus István földesúr a hívek segítségével kissé bővítette. 1811-ben már Erdőkövesd fíliája, temploma a falu végén, nedves helyen. Egyetlen harangját Eszterházy Károly áldotta meg 1765-ben. A felsőhevesi esperesi kerület jegyzőkönyve 1807-ben, 1827-ben, 1836-ban és 1851-ben foglalkozik vele. 1827-ben jelenti, hogy felszerelése nincs, csak két rongyos kazula. A hajó “Diocletián idejéből való barlang benyomását kelti.” Kegyúr nincs, földesúr meg sok is, de ezek szegények. Miután az országút mellett fekszik, megbotránkozást kelt - írják 1836-ban. 1851-ben már “inkább vadak istállója és latrok barlangja”, sötét, nedves, a szentélyben százlábú férgek még mise közben is felmásznak az oltárra és a ruhákat piszkítják. E templom sziklába vágott szentélye ma is látható. A bevételeket feltüntető könyvecske fedőlapján látható az új és a régi templom képe.

 

1846-ban a plébános új templomot akar építettni. A terveket fel is küldik a Helytartótanácshoz, hogy a vallásalapból kérjenek építési segélyt. Az új templom építésére Holczer József plébános ezenkívül gyűjtést végzett a környékbeli birtokosok körében.

Az alapkövet 1853. március 15-én tették le, fölszentelte Bartakovics érsek 1854. június 26-án.

Költségvetést készítettek az Orczy uradalom pallérjával, Sallai János pogonyi lakossal, Koncz Mihály ácspallérral, aki szintén az Orczy-uradalom alkalmazottja volt, valamint Schuller Ferenc erdőkövesdi asztalosmesterrel.

Az érsekség a terveket kiadta Simor Ferenc mérnöknek, aki a kőműves tervén főleg a nevetségesen kicsiny ablakokat kifogásolta. Az egri érseki levéltár tervtárában két terv maradt fenn, köztük Dudás József egri kőművesmester és céhmester kivitelre került terve. Dudás József a szerződésileg kifizetett 1100 forintért köteles volt az általa készített “B”terv szerint a templomot felépíteni. A lebontott régi templomhajó mögötti sziklabarlangba a Szt. László-szobrot oltár gyanánt elhelyezte Sallai János kőművespallér. Az új templom asztalosmunkáit Mihalik János végezte, a lakatosmunkákat Károly József. A templomhomlokzati oltárkő Gerenday Antal pesti sírkőraktárából származik. A nagy oltárképet javította Kovács Ferenc egri képíró, a monstranciát polírozta Barek Ferenc egri ötvös, az orgonát pedig Majer Ferenc egri “orgonaművész” javította meg. Az oltárkép keretét Spórer József egri aranyozóval újították fel. Dudás József pallérja Vas András egri kőműves volt.

Jellege: A Tarna-patak hajlatában magas dombon áll, körülötte temető. Ma a község közepén helyezkedik el. Klasszicista stílusban épült.

Külső : Homlokzatán magas lábazatból induló fejezetes falpillérek, középen ebből kettő enyhe rizalitot alkot. Az egyenes zárású kapu fölött felirat:

HA’ ISTEN VELÜNK

KI ELLENÜNK

SZ. PÁL A ROM. VIII.31.

1853

A bejárat fölött átfutó osztópárkányon ülő félkörablak. Kétoldalt az osztópárkány a magas, mélyített falmezőket átszelve halad tovább. Az egész homlokzatot lezáró teljes római-dór párkány, nagy kiülésű vízvetős, cserepezett csorgóval. A tornyot egy-egy kővázás pillértörzs mellől kiemelkedő rézsűs oromfalháromszög támasztja: sarokfalpillérekkel övezett testén a torony-övpárkány alatt fekvő négyzetes, fölötte körben négy félkörös harangablak. négyélű, ívelt vonalú sisak. A portál előtt két kovácsoltvas állványon egy-egy gyümölcskosár körtékkel és szőlővel. (A néphagyomány szerint Jézus és Péter apostol az istenmezei szőlősdomb alatt gyalogolván megszomjaztak és a gyümölcsszedő asszonyoktól szőlőt kértek. Az istenmezei asszonyok megtagadták kérésüket, erre Jézus kővé változtatta gyümölcsös kosaraikat.)

A templom jobb oldali homlokzatán 2 félkörívben záródó ablak, a visszalépő, egyenes oldalhomlokzaton hasonlóan kialakított nyílások, féltetős sekrestye-építmény és a kórusnál pillérekkel támasztott féltetős szabad lépcsőfeljárat.

Belső: Egyszerű téglány alakú, síkmennyezetes tér. Baluszteres mellvédű bővített kórusát négy fejezetes pillér tartja. A hajó oldalfalai mentén fejezetes falpillérek. Az emelt, szűkebb szentély hasonlóan alakított, egyenes záródású. Balról sík mennyezetes sekrestye.

Berendezés: Szószék. Pácolt fa, hengeres kosara alatt tölcséres talp, fogrovatos, kereszttel díszített hangvető. 1800 után.

Felszerelés: Úrmutató. Réz, baluszteres szár, kettős sugárkéve, fehér fém szőlőleveles koszorúval övezett előlap. 1850 körül. Magassága 64 cm, talpátmérője 16 cm.

A faluszerkezet legrégebbi részei két tengely mellé rendeződtek: az egyik a Tarna-folyó, a másik a Pétervásáráról északra vezető országút. Ez utóbbi két oldalán vonuló utcát nevezték régen Falunak, amelyet a községháza Felvégre és Alvégre osztott. Míg ezen a falurészen telkes gazdák laktak, addig a Tarna nyugati partján elterülő falurész, a Hóstya, a belőle nyugat felé kiágazó Nagybé nevű utca és a régi Falu északi részén keletre tartó házsor, a Kovasszó a kisebb gazdák és a zsellérek települési területe lehetett.

A templom szinte a régi falun kívül, annak déli végén helyezkedik el a temetővel együtt, de a XVIII. században már említett sziklatemplom sem esett a belterületre, hanem attól kissé északra. Századunkban, így először 1920, majd 1945 után a település északon és délen, az országút mentén terjeszkedett(Újsor, Szárazág).

Az utóbbi évtizedek alatt a település fő csomópontjai a következők lettek:

Központi terület (Istenmezeje közepén), templommal, óvodával, önkormányzati hivatallal, iskolával, kultúrházzal, orvosi rendelővel, sportlétesítménnyel, boltokkal és szórakozóhelyekkel, postával.

Szárazág (Istenmezeje É-i részén) bolttal, szórakozóhellyel, kisebb térrel.

Szederkénypuszta településrész központ (Istenmezeje É-i végén) bolttal, szórakozóhellyel, kultúrházzal, felújított közösségi házzal.

A településünkön a szalagtelek tekinthető általánosnak, soros elrendezéssel, rajtuk sátor- és nyeregtetős, többnyire 2 szintes családi házzal és melléképületekkel. Elvétve látni már régi építésű hagyományos lakóépületeket. Kb. 720 lakás található Istenmezején. Kiépített az elektromos hálózat, az ivóvízhálózat, a földgáz hálózat, a szennyvíz hálózat, a telefonhálózat, elérhető a szélessávú internet, az utak döntő többsége aszfaltozott.

A községünk déli és északi részén található ipari terület, ahol ásványfeldolgozással, faipari termék előállítással, galvanizálással foglalkoznak.

2008. május